Amikor a tanári hitvallásomon gondolkozom, egyből azok az elvek jutnak eszembe, amelyekre különös figyelemmel igyekszem lenni, mégpedig azért, mert az én tanításom/ nevelésem során ezek sokszor nem teljesültek, és ez frusztráló volt számomra.

Minden ember, minden diák érdeklődik bizonyos tevékenységek iránt. Ha ez sport, zene, irodalom stb., akkor a tanár repes az örömtől, de lássuk be, hogy mostanában inkább az X-box, TV, net, ami kitölti a gyerekek érdeklődési körét. S ha így van, akkor "Lusta vagy!", "Semmirekellő!","Mehetsz utcát söpörni!" és társaik.

A főnököm azt szokta mondani: "Én egy kimondottan toleráns embernek tartom magam, de az intoleranciát nem tudom tolerálni."  Én is valahogy így vagyok ezzel. Nem szeretem a szűklátókörűséget. Ha lenéznek valakit azért, mert mással tölti az idejét, mint a gyerekek 60 évvel ezelőtt.

Én tizenéves koromban nem szerettem olvasni, de annál inkább TV-t nézni. Rajongtam az összes latin-amerikai szappanoperáért, és ezzel együtt elkezdett érdekelni a spanyol nyelv és a spanyol nyelvű világ kultúrája. Már évek óta szerettem volna spanyolul tanulni, amikor végre a gimiben elkezdhettem. És persze mindenhonnan azt tolták, hogy ezek micsoda szenny műsorok, úgyhogy nyilván nem mondtam senkinek, hogy én ezeken élek, de nagyon sokáig a motiváció forrását jelentették.

Aztán, amikor egyetemre lehetett jelentkezni, és én még mindig motivált voltam (bár már nem néztem TV-t), akkor édesanyukám jött azzal, hogy egy puha gyík bölcsész leszek, és nem akarja, hogy egyetemre menjek, hanem inkább asztalosnak. Mert szerinte az ember 19 évesen nem tudhatja, mit akar, akkor kell csak egyetemre menni, amikor már biztos a dolgában.  Nem értek vele egyet.

Én abban hiszek, hogy ha az ember érdeklődik valami iránt (ami törvényes :) ), és megtalálja a motivációját, azt nem szabad elengedni! Tanárként támogatni (tápoldatozni) szeretném ezeket a kezdeményeket. Nagyon törekszem arra, hogy ne legyen szűk a fejem, és nehogy lenézzek valakit azért, mert ő másképp él, mint én. Ha nem értem az ő világát, akkor meg kell ismerni, és ezen a ponton lép be az IKT. Egyrészt azért, mert a mostani diákokat főleg ez érdekli, és mert minden további infót is ezen keresztül érnek el. Azonkívül nyilván sokáig akadályt jelentett a megismerésben az, hogy túl tág az információkör, amit be kéne fogadni: minden gyereket más-más dolog érdekel, ezeknek mind utána kéne járni. De a neten megszűnnek a távolságok, minden információ elérhetővé válik ahhoz, hogy a tanár is naprakész legyen.

Ámen